A munkáltató által finanszírozott képzések kapcsán az alábbiakban a tanulmányi szerződések alapján biztosított támogatások adókötelezettségéről olvashatnak.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) értelmében tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, és a képzés elvégzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg.
Nem köthető tanulmányi szerződés
– munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha
– a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
Ebből következően tanulmányi szerződés a munkavállaló által választott képzésre köthető, de többségében olyan ismeretanyag megszerzése érdekében, mely a munkáltatónál végzett jelenlegi vagy jövőbeli tevékenységgel függ össze.
A munkáltató által nyújtott támogatás (átvállalt költségek) adózása nem függ attól, hogy azt tanulmányi szerződésben rögzített feltételek mellett vagy anélkül biztosítja a munkáltató. Támogatás adható, illetve tanulmányi szerződés köthető iskolarendszerű és azon kívüli képzésre is. Lényeges, hogy amennyiben a munkáltató kötelezi a munkavállalót például egy adótanácsadói képzés elvégzésére, akkor annak költségeit a munkáltató fizeti, de tanulmányi szerződésben nem rendelkezhet a feltételekről, így többek között arról sem, hogy a munkaviszony megszűnésekor, vagy ha a munkavállaló a képesítésről szóló bizonyítványt nem szerzi meg, milyen összegben és mértékben kell visszafizetnie a támogatás összegét.
Olyan esetben, amikor a munkáltató nem kötelezi a munkavállalót, de hozzájárul a képzéshez azáltal, hogy kifizeti a képzés díját, vagy munkaidő-kedvezményt biztosít, tanulmányi szerződésben a felek megállapodhatnak a feltételekben és nem teljesítés esetén a következményekben.
Adókötelezettség a tanulmányi szerződéssel összefüggésben két időpontban keletkezhet. A juttatás nyújtásakor, amikor a munkáltató kifizeti a munkavállaló részére vagy javára a felmerült költségeket, továbbá szerződésszegés esetén, amikor a munkáltató részben vagy egészben elengedi a követelés összegét.
Adózás tekintetében megkülönböztetünk iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzéseket. A nem iskolarendszerű képzés támogatása alapvetően adómentes juttatásnak minősül, míg az iskolarendszerű képzés munkáltató általi támogatása munkaviszonyból származó jövedelemként adózik, függetlenül a tanulmányi szerződés meglététől.
Nem iskolarendszerű képzésnél a munkáltató tipikusan a következő kiadások finanszírozását vállalja:
– tandíj, vagy inkább nevezzük az oktatási szolgáltatás díjának, az Szja tv. 4. § 2a) bekezdése alapján adómentesen elszámolható abban az esetben, ha a dolgozót „a munkáltatója vagy – munkaviszonytól eltérő jogviszony esetén – a kifizető elküldi egy olyan továbbképzésre, ahol a munkakörével, feladatával kapcsolatos ismereteket szerezhet meg, vagy beiskolázzák egy tanfolyamra, ahol például egy új eljárást vagy egy új berendezés kezelését sajátíthatja el” – olvasható az Adó és Vám Értesítő 7. számában, mely 2019. július 22-én jelent meg. Az adózási tájékoztató hangsúlyozza, hogy a nem iskolarendszerű képzésnél az új ismeretek megszerzésén, illetve valamely képesség, készség elsajátításán túl fontos, hogy a képzésen résztvevő a képzést szervező intézménnyel nem létesít tanulói, hallgatói jogviszonyt (Szja tv. 3. § 86. pontja).
– Szállásköltség: abban az esetben, ha a képzés körülményei megfelelnek a hivatali, üzleti utazás feltételeinek, a szállás – függetlenül attól, hogy a gyakorlati képzés külföldön vagy belföldön teljesül – a kiküldetés érdekében szükséges, ezért adófizetés nélkül költségként elszámolható [Szja tv. 7. §. (1) bek. g és q) pontjai].
– Utazás: szintén az üzleti utazás szabályára hivatkozással adómentesen elszámolható az utazási jegy ára. Saját gépjárművel történő utazás esetén – hasonlóan bármely más kiküldetésekhez – elszámolható kiküldetési rendelvény alapján adómentesen a NAV által közzétett üzemanyagár és az autóra irányadó fogyasztási norma alapulvételével kiszámított üzemanyagfelhasználás értéke, valamint 15 Ft/km általános normaköltség.
– Étkezés: amennyiben a munkáltató napidíjat nem fizet a munkavállalónak a képzés idejére, hanem vállalja, hogy az étkezést a munkáltató nevére szóló számla alapján megtéríti, akkor ez a juttatás – mint hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés –- az Szja tv. 70. § (1a) bekezdése értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősül.
Előfordulhat, hogy a munkáltató motivációs célból, vagy egy kiemelt teljesítményt nyújtó munkavállaló jutalmazása céljából olyan képzést is támogat, mely a munkakör ellátásához nem szükséges, az inkább a munkavállaló személyes érdeklődését szolgálja. Ilyen esetben sincs jogi akadálya, hogy ezt a képzést a munkáltató finanszírozza, de annak ellenére, hogy a képzés iskolarendszeren kívül történik, a képzéssel összefüggésben átvállalt valamennyi, előbbiekben felsorolt költség a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános előírások szerint adózik.
Iskolarendszerű képzésnek nevezi az Szja tv. az olyan képzést, amelynek résztvevői a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban állnak, valamint azon külföldi képzést is, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú vagy érettségi végzettséget adó képzés, vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget ad (Szja tv. 3. § 86. pontja).
Amennyiben a munkáltató által támogatott képzés ezen kritériumoknak megfelel, akkor a munkáltató által finanszírozott valamennyi költség ugyanúgy adózik, mint a munkabér, függetlenül attól, hogy tanulmányi szerződéssel vagy anélkül vállalta magára a munkáltató a költségeket. Ez azt jelenti, ha a munkavállalónál felmerült kiadásokat a munkáltató megtéríti, akkor ez a térítés, támogatás a munkavállaló munkaviszonyból származó olyan jövedelmének minősül, mellyel szemben költséget nem lehet elszámolni. Ennek következtében a munkavállalónak kifizetett tandíj, szállás, utazás, étkezés stb. összegéből a munkáltatónak szja-előleget és egyéni járulékokat kell levonni. Továbbá a munkáltatónak is keletkezik szociálishozzájárulásadó- és szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettsége. Tekintettel arra, hogy ilyen esetben a munkavállaló nettó jövedelme alacsonyabb, mint a ténylegesen felmerült költsége, nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodjon olyan összegű támogatás folyósításában, melyből az adó és járulékok levonását követően kifizethető a munkavállalónak az az összeg, amely fedezetet nyújt a kiadásokra.
A tanulmányi szerződés megszegésekor a munkáltató arányosan visszakövetelheti a nyújtott támogatást. Érdekes szakmai kérdés annak megítélése, hogy a támogatást nettó vagy bruttó módon kell visszafizetnie a munkavállalónak. A bírósági gyakorlat szerint a munkavállaló munkabére után fizetett társadalombiztosítási kötelezettség nem tekinthető támogatásnak. Az iskolarendszerű képzés támogatása ugyan nem azonos a munkabérrel, de adózását tekintve hasonlóan kezelendő, ezért az eddigi bírói gyakorlat alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a munkáltatót terhelő adók (szocho és szakho) a munkavállalótól nem követelhetőek vissza.
Összegzésképpen megállapítható, hogy körültekintően kell eljárni a képzések engedélyezésénél, illetve támogatásánál. Mérlegelni kell, hogy mely képzések kötelezők a munkavállalók számára és melyek azok, amelyek szabadon választhatók, de a tevékenységhez szükségesek lehetnek, továbbá milyen esetekben lehet tanulmányi szerződést kötni a feleknek.
Forrás: www.adozona.hu
