A 2023-as évtől az iparűzési adó alanyai már nem élhetnek a koronavírus-járvány miatt 1 százalékban maximált ipamértékkel, ezért fontos tisztázni, hogy az iparűzési adózásban pontosan milyen tételek tartoznak az adó alapjába.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése értelmében az adó alapja a nettó árbevétel, melyet csökkent az eladott áruk beszerzési értéke (Elábé), a közvetített szolgáltatások értéke, az anyagköltség, az alvállalkozói teljesítések értéke és az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségei.
Az adóalap-kalkuláció alapja tehát a nettó árbevétel, melynek számítását a Htv. 52. § 22. pontja határozza meg. Ennek értelmében a nettó árbevételt külön kell vizsgálni a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozások és az szja-törvény hatálya alá tartozók esetén. Külön szabályok vonatkoznak a katás vállalkozókra és az új tételes-sávos adóalap-megállapítást választó kisvállalkozókra is.
A nettó árbevétel meghatározása a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó vállalkozóknál az írásunk első részében, a számviteli törvény szerinti vállalkozásoknál bemutatottaktól némileg eltérő szabályok szerint történik.
Az szja-törvény hatálya alá tartozó valamennyi egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő esetén csakis azon bevételek számítanak nettó árbevételnek az iparűzési adózásban, melyeket valamely termékértékesítéssel, szolgáltatásnyújtással szoros összefüggésben szereztek.
A törvény rögzíti, hogy mindazon vállalkozói bevételek, melyek a számviteli törvény szerint egyéb bevételnek minősülnének, nem számítanak nettó árbevételnek. Vagyis az egyéni vállalkozóknak és mezőgazdasági őstermelőknek a kapott támogatásokat akkor sem kell nettó árbevételnek tekinteniük, ha azokat a vállalkozói bevételek között elszámolták. A kizárólag vállalkozási célból használt tárgyi eszközök értékesítéséből befolyt bevételeket sem kell nettó árbevételként elszámolniuk az iparűzésiadó-alapnál.
Forrás: Adózóna
