A kriptoeszközök népszerűsége töretlen, de a besorolásukkal és értékelésükkel kapcsolatban több kérdés is felmerül. A kriptoeszközök jellemzői alapján valóban nehéz azt eldönteni, hogy mely eszközcsoportba történő besorolás lenne a legmegfelelőbb. A kriptoeszközt megszerző és használó gazdálkodók azonban kénytelenek dönteni arról, hogy a kapcsolódó tételeket hogyan számolják el, és hogyan értékeljék annak érdekében, hogy azok a beszámolóban (pénzügyi kimutatásokban) valós, hű képet mutassanak. Magánszemélyek részéről pedig népszerű téma a kriptoeszközökkel történő kereskedésből származó jövedelem adózása.
Mi a kriptoeszköz?
A kriptoeszközök a blokklánc (blockchain) technológiára épülnek. A blokklánc egy elosztott adatbázis, melyben a digitális tokenek különféle jogokat testesíthetnek meg. Az ilyen adatbázisban mindenki számára követhetővé, és utólagosan módosíthatatlanná teszik a rögzített eseményeket.
A kriptoszközök leggyakoribb fajtája a kriptovaluta. Az egyéb kritoeszközökkel (digitális tokenekkel) eszközök vásárlása, szolgáltatások igénybevétele vagy tulajdonjogokra hasonlító jogok megszerzése lehetséges. Jelen cikkünkben a kriptovalutákhoz kapcsolódó tevékenységek jelenlegi szabályozását és számviteli elszámolásuk kérdéseit tekintjük át.
A kriptovaluták jelenlegi szabályozása
A kriptovaluták nem jogszabály által meghatározott pénzügyi eszközök, csak virtuálisan léteznek. Azok olyan anonim fizetést biztosító eszközök, amelyet a hálózaton keresztül használhatnak fizetésre tulajdonosaik, azaz olyan fizetési ígéretek, amelyek aktuális árfolyamuk alapján pénzre válthatók, vagy azzal vásárolt termékért, szolgáltatásért azoknak a szállítóknak, akik azt elfogadják, fizetni lehet. Nincs lejáratuk vagy futamidejük, bármikor pénzre válthatók, ha van olyan személy vagy szervezet, aki/amely erre hajlandó.
A kriptovalutákra vonatkozóan jelenleg világszerte hiányoznak a megfelelő felelősségi, garanciális és kárviselési szabályok, amelyek védenék a fogyasztók érdekeit. Az ilyen eszközök kibocsátója a felhasználók közössége. Az elszenvedett esetleges veszteségek miatti jogvitákat az érintett ügyfelek polgári peres eljárásban rendezhetik vagy bűncselekmény gyanúja esetén a nyomozó hatóságokhoz fordulhatnak. A virtuális valuták árfolyama gyorsan és kiszámíthatatlan módon változhat. Ebből következően az ilyen eszközökbe való befektetés kiemelt kockázatú.
Sok országban nincs egyértelmű állásfoglalás a kriptovaluták besorolására vonatkozóan, amelyek léteznek, azok egymástól eltérőek. Németország például magánpénzként kezelik a bitcoint, Svájcban külföldi pénznem, Ausztráliában tulajdonként (property) tekintik azt.*
Ki végezheti Magyarországon kriptovalutákkal ilyen tevékenységet?
Jelenleg Magyarországon a kriptovalutákkal történő ügyletek bonyolítása nem tiltott tevékenység, azt bármely személy – azaz nem csak felügyelt intézmény – végezheti.
Ha a tevékenységet jogi személy végzi, akkor létesítő okiratában meg kell jelölnie tevékenységét, azaz jelen esetben pl. a kriptovaluta-kereskedést.
Magánszemély esetében a tevékenység végzésére vonatkozóan semmilyen tiltó vagy közzétételi kötelezettség, a kapcsolódó jövedelem bevallásán és adózásán kívül, jelenleg nincs.
A kriptovaluták számviteli elszámolása a magyar szabályozás szerint
A hatályos számviteli állásfoglalás szerint a kriptovaluták jellemzői alapján azokat vételáron, vásárolt követelésként kell kimutatni. Ezt a követelést a mérlegfordulónapon értékelni kell, a beszerzési (könyv szerinti) értékét össze kell hasonlítani annak mérlegfordulónapi piaci értékével, és amennyiben ez utóbbi a kevesebb, a különbözetet – ha az jelentős és tartósnak mutatkozik – értékvesztésként kell elszámolni. Év végén mindig a kriptovaluta árfolyamát kell használni az értékeléshez, nem pedig az annak vételére felhasznált valutát. Tehát ha például ha 100 bitcoint vásárolunk EUR-ért, akkor év végén nem az EUR december 31-i árfolyamán kell átértékelni a 100 bitcoint, hanem a bitcoin árfolyamán, amely egyébként még egy napon belül is akár jelentősen fluktuálhat, tehát árfolyamkockázata jelentős.
A kriptovaluta pénzre váltásakor vásárolt követelés értékesítése történik, ha azzal terméket vásárolnak vagy szolgáltatást vesznek igénybe, akkor a kapcsolódó kötelezettséget egyenlítik ki a kriptovaluta eladási árának beszámításával. A vásárolt követelés értékesítésekor a nyilvántartási érték és az eladási árfolyam különbözetét pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között kell kimutatni, amely része az adózás előtti eredménynek.
A kriptovaluta nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként is nyújtható a létesítő okiratban meghatározott értéken, ami nem lehet magasabb, mint az átadásakor érvényes piaci értéke. Az apportált kriptovaluta beszerzési értékének és a létesítő okiratban elismert értékének a különbözetét a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként, illetve egyéb ráfordításként kell elszámolni.
A bányászat révén szerzett kriptovaluta számviteli elszámolás szempontjából térítés nélkül kapott egyéb követelésnek minősül. Tehát megszerzési értékét egyéb bevételként kell elszámolni, majd halasztott bevételként kimutatni, amelyet a felmerülő ráfordításokkal arányosan kell a későbbiekben feloldani.
Ha a cégbíróságon bejegyezték a kriptovaluta-kereskedési tevékenységet, akkor az ebből adódó eredmény, ha az veszteség, adózási szempontból is elismert veszteség, de a vezető tisztségviselők Ptk. szerinti felelőssége ebben az esetben is fennáll.
A kriptovaluták számviteli elszámolása az IFRS-ek szerint
Jelenleg nincs olyan standard, amely kifejezetten a kriptovaluták elszámolásával és bemutatásával foglalkozna. Ilyen esetben a gazdálkodónak kell a számviteli politikájában meghatározni a legmegfelelőbb elszámolási, értékelési és bemutatási módszert az IFRS-ek értékelési elveivel összhangban. Ehhez az IFRIC (IFRS Értelmezési Bizottság) 2019. június 11-12-ülésén hozott döntése (Agenda Paper 12) nyújt segítséget.
A kriptovaluták nem törvényes fizetőeszközök, nem készpénz egyenértékesek, mert a piaci értékük jelentősen változik, és nem testesítenek meg szerződéses jogot, készpénz vagy készpénz egyenértékes átvételére. Ebből következően a kriptovaluták az IFRS-ek szerint nem minősülnek pénzügyi eszköznek, azaz nem tartoznak az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard hatálya alá.
Mindezt figyelembe véve a kriptovalutákat immateriális eszközként vagy készletként mutathatják ki az IFRS-ek szerint.
Ha készletnek minősítik, mert továbbértékesítési céllal vásárolták, akkor azokat bekerülési értéken kell nyilvántartani és az IAS 2 Készletek standard előírásai szerint értékelni.
Ha viszont immateriális eszköznek minősítik a kriptovalutát, akkor az IAS 36 Immateriális eszközök standard alapján azokat szintén bekerülési értéken kell azt értékelni azzal, hogy lehetőség van átértékelési modell alkalmazására is. A valós értékelés miatti átértékelési különbözetet az egyéb átfogó jövedelemben (OCI) kell elszámolni, azaz a felértékelés hatása nem jelenik meg a tárgyévi adózott eredményben. Ebből következően a kriptovaluta eladásából származó eredmény közvetlenül az eredménytartalékba számolandó el, azonban az adóalap számításánál annak összegét figyelembe kell venni.
Míg az IFRIC útmutatást adott a „tartott” kriptovaluták értékelésére, nem adott útmutatást a bányászott kriptovaluták elszámolására. A számviteli elszámolást ebben az esetben a bányászat folyamatának megértése alapján lehet eldönteni.
A kriptovaluta bányászok jelentős számú számítási teljesítményt végeznek a blockchain algoritmusok megoldására. Miután egy blokkot megoldott egy bányász, az algoritmustól függően jogosult lehet tranzakciós díjra. Továbbá a bányászati algoritmustól függően a bányász jutalmat is kaphat az újonnan létrejött kriptopénzért, melynek összegét az alapul szolgáló blockchain szoftver határozza meg. Ennek alapján az tűnik logikusnak, hogy a tranzakciós díjakat és az újonnan létrehozott kriptovaluta jutalmát is bevételként számolják el, hiszen a bányászó szolgáltatást nyújtott, melyért ellenértéket kapott.
Az alkalmazott számviteli elszámolások kérdőjelei
A bányászat, mint ügylet tartalmát megvizsgálva az látható, hogy a kriptoeszköz bányászatával nem ellenérték nélkül kapunk eszközt, mert az így nyert pl. bitcoin a sikeres blokklánchoz kapcsolás eredménye, ami jelentős munkaidőt, számítógép-kapacitást és energiafelhasználást igényel. A bányászat ebből a szempontból inkább termék előállításához hasonlít, amely akkor térül meg, ha a termék létre jön és piacképes. Logikusnak tűnik ezért, hogy a bányászattal kapcsolatos költségeket a kapott kriptovaluta beszerzési értékében vegyék figyelembe.
Kockázatos lenne azonban a kriptovaluta piaci értéken történő kötelező értékelése, hiszen az még nem realizálódott és létrejöttekor még bizonytalan, hogy mikor és mennyiért fog gazdát cserélni és ráadásul árfolyamának nagy kilengései vannak.
A másik megfontolandó kérdés az immateriális eszközként kimutatott kriptoeszközök értékelése kapcsán merül fel: kell-e és ha igen, akkor milyen mértékben kell az eszközt értékcsökkenteni?
Kérdésessé teszi a követelésként történő besorolást az a tény, hogy a kriptovalutáknak nincs lejárta, ezért kétessé válása vagy behajthatatlansága nehezen értelmezhető.
A készletek és követelések értékelése szempontjából lényeges kérdés az esetleges értékvesztés elszámolásának szükségessége és megítélése az adóalapban. A készletek értékvesztése nem adóalapot növelő tétel. A követelések értékvesztése az első elszámoláskor növeli az adóalapot, a kétes követelésekre elszámolt értékvesztés lehet csak csökkentő tétel, de lejárat hiányában a kétessé válás megállapítása nem egyértelmű.
Adózási vonatkozások, új szabályozás várható a magánszemélyekre vonatkozóan
A kriptovalutákkal folytatott kereskedés jelenlegi adóztatása elsősorban attól függ, hogy a tevékenységet vállalkozásként vagy magánszemélyként végzik.
Amennyiben a tevékenységet vállalkozásként végzik, a keletkezett jövedelem után 9%-os társasági adó és esetleg 2%-os iparűzési adófizetési kötelezettség keletkezik az adózás előtti eredmény és a keletkezett jövedelem után.
A befektetők többsége valószínűleg nem vállalkozási formában szerzi a kriptopénz megtakarításait.
A NAV állásfoglalása szerint a magánszemélyként folytatott befektetési tevékenységen elért nyereség “egyéb jövedelemnek” minősül, így az után 15 % személyi jövedelemadót és 15,5 % szociális hozzájárulási adót kell fizetni.
A Blockchain Magyarország Egyesület kezdeményezte ennek a tevékenységnek átláthatóbb és igazságosabb adóztatását. A részletszabályok a T/16208. számú törvényjavaslatban Parlamenti jóváhagyásra várnak. A javaslat szerint a kriptoeszközzel történő kereskedésen és a bányászatán elért nyereség után 15 %-os személyi jövedelemadót kell fizetni úgy, hogy a tevékenységekhez kapcsolódó költségek (felhasznált áram díja, a tőzsdéknek fizetett díjak) levonhatók a nyereségből. A kapcsolódó első adóbevallási határidő 2023 májusában lesz. Kedvező az érintett magánszemélyek számára az a rendelkezés, hogy akik eddig ilyen tevékenységből adózatlan hozamot realizáltak, azok öt évre visszamenőlegesen adóamnesztiát kapnak, ezzel az öt évvel korábbról (azaz akár 2018. évről) származó nyereséget is le lehet majd büntetlenül adózni. A kriptoeszközök kereskedelmének adózása önbevallásos lesz, de azt a NAV vizsgálhatja.
A jövő
Várhatóan két éven belül hatályba lép az egységes kriptoeszköz-kibocsátókra és -szolgáltatókra vonatkozó uniós szabályozás, amely előírásokat tartalmaz a kriptoeszközök kibocsátóira és azok szolgáltatóira. Ez a kriptoeszközök piacairól szóló, úgynevezett MiCA-rendelettervezet (MiCA – Markets in Crypto-assets). A tervezett EU szintű MiCA szabályozás értelemszerűen pénzügyi és fogyasztóvédelmi szabályokat, nem pedig számviteli elszámolási szabályokat határoz meg, de szükségessége elvitathatatlan.
Forrás: 5percado.hu
